"Saját járdámon büntettek meg!"

Arra kíváncsiak lennénk, hogy felesége számára szabtak-e ki valamilyen bírságot, hiszen házastársként külön meghatalmazás nélkül vezethette, és vezetheti ma is autóját, így az nem bizonyítható, hogy felesége lejárt érvényességű forgalmi engedéllyel adta kölcsön önnek autóját.

A történet másik, és alapvetően fő vonulata azonban támadhatatlan, és nem egyedi. Mivel a műszaki vizsga érvényessége a hátsó rendszámtáblán látható, a rendőrök az egy helyben parkoló autókét gyakorta ellenőrzik. (Hiszen lejárt műszakis autó nem is tárolható közterületen.) Így aztán nem meglepő, ha az ilyen autóra azonnal rárepülnek a rendőrök, amint látnak benne valakit. Ha pedig használat közben (márpedig a közterületen gurulás, akármennyire is minimális az, sajnos annak számít) állapítják meg a műszaki vizsga lejártát, akkor bizony a forgalmi engedélyt a helyszínen elvehetik, sőt, a szabályok szerint mérlegelés nélkül el is kell vegyék. Ezek után voltaképp iszonyatosan macerás herce-hurca árán szerezhető az vissza. Egyrészt meg kell várni, amíg az okmányiroda határozatot hoz, azzal lehet jelentkezni az adatlapos műszaki vizsgára - az ennek kiadására jogosult (többnyire NKH-s vizsgaállomásokhoz). Kevesen tudják, de a vizsgára jelentkezéskor kapott adatlap illetékbélyeggel kiegészítve az üzembentartó lakóhelye és a vizsgaállomás közötti útvonalengedélyként is szolgál. A lejárat miatt bevont forgalmi engedély visszaszerzése amúgy nem olcsó, a vizsga díján túl például a forgalmi engedély őrzése, de még az okmányirodai ügymenet után is fizetni kell, és még a rendőrség is bírságol. A végösszeg gyakorlatilag egy kispolszki árára rúghat - teljesen szabályosan. Azt pedig döntse el mindenki, hogy ez szívatás-e, vagy sem.

***

Porig alázva a nőgyógyásznál

2011.07.06

 

3 évvel ezelőtti történetemet szeretném megosztani önökkel. Kopott orvosi rendelő, benn a szobán belül két apró fülke, ahol le kell vetkőzni derékon alul meztelenre, és remegő gyomorral várakozni, hallgatva az előző beteg vizsgálatát, a hideg műszerek csattogását, mely azt a kényszerképzetet vetíti az ember elé, hogy perceken belül minden borzalmat rajta fognak kipróbálni.

Közben, pedig egy csinos doktornő vár arra, hogy a zavarodott páciens 1 cm-esre összement férfiasságát elnéző mosollyal kézbe vegye, miközben az intimitást jelképező függöny csak derékon felül takarja el a belépő dolgozók, az ajtó előtt várakozó páciensek elő.

 

Valami makacs fertőzést kaptam, aminek kikezelésére fel kell keresnem a nőgyógyászatot. Bár érdekes volt számomra, hiszen abban az időben elég távolságtartó életet éltem, még nem heverve ki egy érzelmi sokkot. Talán az uszodában szedtem össze valami.gondoltam. Addig vidéken éltem, ott jártam egy nagyon megbízható orvoshoz, de őt nem tudtam többé felkeresni, hiszen tanulmányaim, munkám már Budapesthez kötöttek. Így került sor arra, hogy nem ismerve egy orvost sem Pesten, a területileg illetékes SZTK rendelő nőgyógyászatát kerestem fel.

Igen megörültem, hogy az egyetem és munkám közti kevés időbe bele fog férni a vizsgálat, mivel épp senki nem várt a rendelésre. Egy idő után az asszisztensnő kijött, megkérdezve, mire várok. Elmondtam, hogy egy vizsgálatra. Kérdezi tőlem, be vagyok-e jelentkezve, mert a doktor úr csak bejelentkezett betegeket fogad.

Nagyon meglepődtem ezen, erről még addig nem is hallottam, de mondtam, nem. Az asszisztensnő nagyon pesszimistán ingatta a fejét, hogy nem hiszi, hogy így beférek(!) a rendelési időbe. Mondom, hiszen senki nincs itt!

 

A doktor úr másfél órát váratott, mire nagy kegyesen behívtak Az asszisztensnő kért meg, hogy vetkőzzek le, és utána menjek be a doktor úrhoz, aki még a köszönésemet sem fogadta. Odaléptem hát az asztalához, erre ő azonnal a bal felső, tőlem legtávolabb lévő szobasarokba nézett.Én is odapillantottam, vajon mit nézhet ilyen kitartóan, de nem volt ott semmi.

Fogai közt szűrve a szavakat, kioktatóan és egyben unottan megkérdezte, választottam-e már magánorvost közülük? Majd rövid monológot adott elő arról, hogy most kivételesen megvizsgál, de magánorvoshoz kell legközelebbi alkalomtól járnom. Közben végig a szoba felső sarkába nézett.

Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, mindenki el tudja gondolom képzelni, mennyire „lazán”. Azt gondoltam, a vizsgálat alatt csak legalább egyszer rám fog nézni, de tévedtem. Kitartóan nézett a felső sarokba, pusztán a kezével gyakorlottan tapogatva ki, amit éppen csinált. Még a jéghideg kacsát is úgy tette be, hogy nem is pillantott oda. Nem csoda, ha felszisszentem, erre rásózott egy jót a combom belső oldalára, hogy lazitsak!

Mire végeztünk, én teljesen meg voltam semmisülve. Kitámolyogtam a folyosóra, ahol csak leroskadtam a padra, fel-feltörni készülő könnyeimet nyeldekelve.

Van érvényes társadalombiztosításom. Persze választhatok magánorvost, ha akarok, de ez nem kötelező. A magánorvosnál egy vizit a cicám havi kajájának az árával egyenlő. (Ja! Az én bajom. Minek kényeztettem el annyira, hogy csak nyers nyúlmájat hajlandó enni a kisasszony?) Egy egyszerű bakteriológiai vizsgálat, vagy rákszűrés miatt miért fizetnék súlyos ezreket magánorvosnak? Persze nyilván komolyabb baj esetén az ember fogad magánorvost.

 

Porig voltam alázva. Megbénulva gondolkodtam éppen azon, hogy mit tegyek, mikor mellém ült egy nő, aki szintén akkor támolygott ki a rendelőből, és kitört belőle a sírás. Persze rögtön összebarátkoztunk, és szó szerint ugyanazt mesélte el, amin az előbb én is átestem.Ugyanazt a mély megalázottságot érezte, amit én.

 

Beérve a munkahelyemre, valami óriási düh és harci kedv szállt meg, felhívtam azon nyomban a Margit Kórház igazgató főorvosát, hogy az orvost bepanaszoljam.Az igazgató rendkívül kultúráltan, velem együtt felháborodva fogadta a bejelentésemet, megígérve, hogy gondja lesz arra, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő, valamint megnyugtatott, hogy a TB utánam sok-sok pénzt fizet a kórháznak, bizony ők ebből élnek. Azt kérte, hogy bármikor máskor nyugodt lelkiismerettel keressem fel az SZTK nőgyógyászatát, személyesen garantálja, hogy nem fordul elő hasonló többé.

 

Eltelt pár nap. A koleszban, ahol dolgozom, vannak érettségi utáni képzésen résztvevő tanulók is, páran közülük a Margitban gyakorolnak, van, aki a nőgyógyászaton.Hallom ám, amint egymás közt mesélik, hogy nagy banzáj volt a nőgyógyászaton, összehívtak minden dolgozót, az orvostól a takarítókig, és az igazgató főorvos nagyon lebarnította őket. Megmondta, ha valaki nem érzi, hogy itt mindenki a betegekért van, akkor javasolja, keressen már másnap új munkahelyet.

 

Megkönnyebbülten hallgattam, mivel a következő héten a kórházba kellett bemennem ultrahang vizsgálatra.Valószínű már név szerint tudták, ki tehette a panaszt, mert éreztem, szinte vigyázzállásban várnak rám. Kedvesen bevezettek egy külön szobába, egy doktornővel (!!), aki igen barátságos, kedves stílusban érdeklődött a panaszaim felől.Megnyugodva feküdtem fel a heverőre, kicsit olyan érzésem volt, mintha Freudhoz jöttem volna pszichoanalízisre. A kezdeti görcs eltűnt belőlem.

Aki volt már hüvelyi ultrahangon, az ismeri a vizsgálati eszközt. Férfiak kedvéért mondom el, hogy úgy néz ki, mint egy termetesebb vibrátor, még óvszert is húznak rá.Nyugodt körülmények, intimitás, védett érzés kerített hatalmába a vizsgálat alatt, még gondoltam is, lám, így is lehet. Semmi különös nem kell hozzá. Csak emberség. Kicsi empátia, beleérezni magunkat a másik kiszolgáltatott helyzetébe.

 

Egyszerre nyílik az ajtó, beviharzik egy férfi, akiről később derült ki, hogy nem is orvos.Kávézni ugrott be a doktornőhöz. Leült a két csésze kávéval a lábam közé, majd felszabadultan elkezdtek beszélgetni. Megtudtam rövid pár perc alatt, hogy síeléskor a gyerekének eltört a lába, és milyen más izgalmas kalandokat éltek át az Alpokban.

Egész egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Rettenetes szégyenérzet vett erőt rajtam, kínomban mindkét karommal eltakartam a szememet, hogy legalább ne lássam a helyzetet, ha át is kell szenvednem.Fel akartam háborodni, kikérni magamnak ezt az egészet, kizavarni a férfit, számon kérni a doktornőt!Csakhogy elég komikus és nehéz az embernek úgy felháborodnia, hogy közben mozgatnak benne egy nagyméretű vibrátorszerű tárgyat, és a lábai szét vannak tárva.Mire vége lett az egésznek, azt sem tudtam, hogy kászálódjak le a heverőről. A legborzalmasabb az volt a számomra, hogy ők nem is érezték, ez milyen érzés volt nekem.